nem mondom, hogy életem hete volt ez, olyan nyomott voltam szinte végig, egy éjjel sem sikerült nyugisan-hosszan aludnom (és ezt most nem foghatom á.-ra). azt hiszem, ez a fő baj, ez a hülye alvás, tényleg gyerekkoromtól küzdök vele, és nincs az az autogén tréning vagy meditatív zene, ami segítene rajtam valóban.

viszont! annyira szeretem a feldíszített házunkat, eddig is otthonos volt - szerintem - de a fényekkel és gyertyákkal és cuki házikós mécsestartókkal egyszerűen tö-ké-le-tes. már csak a bekuckózásra kéne lehetőséget teremteni, de lehetséges, hogy ez nem idén valósul meg az örökmozgó-örökdumáló 16 hónapos mellett. tegnap építettünk különben hóembert a teraszon, oké, ez nagyjából úgy nézett ki, hogy én görgettem a havat, á. nyígott, hogy hideg van és vegyem fel (úgyhogy végül beültettem a babakocsiba, és ott röhögött végig rajtam, ahogy bénáztam, de tényleg kinevetett!), majd a végén a kavicsgombok kiválasztásában és behelyezésében azért nagy kegyesen segédkezett. utána főleg bentről szemléltük az új havert, á. néha odarohant a teraszajtóhoz, és elkiáltotta magát, hogy "látti! látti! hóember!" (= látszik a hóember). a mikulás is elvitte a neki sütött kekszet, és hozott helyette marion billet-könyveket (köszi, Mici még egyszer a tippet!) meg az ikeás vonatpályához menő új vagonokat. mára még nem találtam ki az adevnti programot, de lehet, hogy majd főzünk teát együtt, és megteáztatjuk a plüssöket. ez végülis már majdnem kuckózás lenne.

holnap pedig, el sem hiszem, de megyünk n.-val adventi koszorú-készítő workshopra az arbonikás lányokhoz, nem is tudom, hány éve ábrándozom már erről, annyira tetszik az összes termékük. ha még egy virágkötő workshopra eljutok jövőre, akkor gyakorlatilag az összes workshop-álmom valóra válik.