el sem hiszem, de két nap alatt sikerült feldíszíteni a házat kívül-belül, összeraktam az adventi lépegetőt, és a naptárból is készen van annyi, amennyivel tegnap el lehetett kezdeni a visszaszámlálást (állatfigurás borítékokat lógatunk le zsinórokról, amiket mi rajzolunk-ragasztunk - tizenkettő már megvan, a másik felét meg majd jövő hétvégén megalkotjuk. az a koncepció, hogy minden nap együtt rakjuk fel az adott borítékot á.-nal, szóval majd eldicsekszem vele, ha felkerült az összes, szerintem irtó cukker lett). tegnap csillagszóroztunk is, mivel egy fia gyertyám nincs otthon, szóval ez volt az alternatív adventi gyertyagyújtás, talán ma bejutok a pauzába, hogy vegyek utánpótlást, teljesen kiment a fejemből, hogy tavaly elégettük az összes tartalékot. 

és végre apukámék padlására is feljutottam hosszabb időre, az a hely egy komplett memory lane, egyszer jó lenne ott tölteni egy napot majd tavasszal, kicsit selejtezni a kacatok között, a valóban fontosakat pedig rendszerezettebben eldobozolni. mindenesetre megtaláltam az összes furulyámat és a diavetítőt is - ezek voltak a küldetés célpontjai, ráadásnak pedig az üveggolyó-készletemet. utóbbira margaret atwood macskaszem című regényének az elolvasása óta áhítoztam, annyira szépek, és olyan meditatív őket morzsolgatni. 

ma délután snickerdoodles-t fogunk sütni a mikulásnak, nekem tökre tetszik ez a hagyomány, hogy kikészítünk neki valami elemózsiát, ha már ilyen hosszú utat tesz meg a zsákjával, hogy mindenkihez eljusson. á. úgyis imád a konyhában ügyködni, a nagyival a múltkor sütöttek bundás kenyeret nekem, azóta az a mániája, szóval szerintem csinálunk ma azt is, hadd örüljön, én meg tényleg végtelen mennyiséget tudok belőle enni.