és kezd alakulni tényleg az új terasz, ma megérkezett az ülőgarnitúra, úgyhogy gyorsan lemostam, amennyire lehetett, kiterítettem a szőnyeget, és most itt élvezem a kivételes szélcsendet. az ágyásokat délelőtt nagyjából kigyomláltam, sőt, még á. sárkonyháját is letakarítottam, kihasználva, hogy a gazdája házon kívül tartózkodik. ma már öt kilométert futottam, szeretném lassan elkezdeni emelni a tétet, igaziból tökjó lenne n.-val meg v.-ral találni valami versenyt, amit megint lefuthatnánk váltóban, az mindig ad egy többlet-motivációt.
tegnap pedig úgy körülbelül másfél év tervezgetés, és "a héten most már tényleg" után beiratkoztunk a könyvtárba á.-nal. másfél sarokra van tőlünk, tényleg vicces, hogy pont ezt halogattam ennyi ideig. utoljára gyerekként jártam különben könyvtárba, aztán persze az egyetem alatt néha beültem én is a többiekkel tanulni a szabó ervinbe, de sosem tudtam igazán fókuszálni, úgyhogy maradtam inkább a szobámnál. ráadásul sikerült pont a költészet napjára időzíteni a nagy eseményt, úgyhogy még ajándék verset is kaptunk (radnóti: tétova óda). á. négy bogyó és babócát és egy maszat-kötetet választott, én meg a pacsinkót. most már csak annak kell drukkolni, hogy időben visszavigyük majd őket, és rendszerré váljon az életünkben a könyvtárazás.
szerettem volna még írni a gyerekekről is, hogy megörökítsem a status quót magamnak, de most muszáj pár emailt megválaszolnom meg hajat mosnom az egész napos kerti melózás után, este ugyanis kimenőm lesz (megint!!!) - j. barátnőmmel találkozunk végre, a thanksgiving óta nem láttam, jó lesz végre kicsit nem anyuka-témákon kattogni.
Tökre örülök, hogy újra itt vagy, mennyi jóság! :))
VálaszTörléskedves vagy, köszi! :))
TörlésNekünk a könyvtár nagy highlight, amikor hazalátogatunk. A Kisnyuszi elfoglalja magát a gyereksarokban, amíg nézelődök, megismerik a könyvtárosok is. A barátnőmet is bezsongítottam, hogy milyen jó programozás ez gyerekkel.
VálaszTörlésDe jó, hogy már futsz!
dejóóó, tényleg jó programnak tűnik, ráadásul magamat is jó lenne ránevelnem arra, hogy ne vegyek meg rögtön minden szimpatikus könyvet... a futás meg tényleg szuper, nemsokára te is kezdheted! :)
TörlésÉn is beírattam anno mindegyik gyereket 2 éves korában. :)) Nálunk van külön gyerekkönyvtár, oda jártunk. A lányom aztán maga is járt, sőt, elcsórta a tesói olvasójegyét is, mert egyszerre csak 10 könyvet lehetett kihozni egy jeggyel. :)) Aztán kinőtte a gyerekkönyvtárat és átpártolt a nagy, megyei könyvtárba, de oda is rendszeresen járt. Nem is lehetett volna bírni anyagilag amennyit olvasott. Sajnos a fiúk nem lettek olvasó emberkék, ebből is látszik mennyire igaz, hogy egyszerűen nem minden a nevelés, meg a példa. Pedig a "kicsinek" (hehe, már 12 éves) mai napig minden este olvasok még fel...De magától nem olvas...
VálaszTörlésigen, most is csak 10-et lehet egy jeggyel. :) és igen, más dolgokon, nyilván, de már most tapasztalom a saját bőrömön, hogy mennyire nem minden a nevelés + környezet, ég és föld a két fiam, pedig ennyit azért biztosan nem változtam én viszont. :))
TörlésAz én anyukám magyartanár, szóval gondolhatod mennyire fontos volt neki az olvasás, és mennyi könyvünk volt otthon, mégis a legkisebb tesóm nem olvas semmit. De tényleg semmit, max. a jogszabályokat amik érintik a munkáját. :)) Anyukám ezen nagyon-nagyon el volt keseredve, mert én is meg a nagyobbik öcsém is rengeteget olvastunk. De mára ő is rájött, hogy nem kell, ő más ember egyszerűen és kész.
Törlés(bocsi, hogy beleszolok, sztem mikor arrol van szo, hogy fontos a neveles meg a kornyezet, akkor az en ertelmezesem szerint arrol van szo, h az ember majd felnove hogy erzi magat a testeben, az idegrendszere mennyire konnyen ter vissza egy harmonikusabb allapotba, nem a temperamentumrol. nyilvan egy szenzitivebb alkat akkor is nehezebben ter vissza stresszhelyzetbol, ha meleg es biztonsagos csaladi kornyezetben nott fel, de ha mondjuk tok kiszamithatatlanul viselkedo szuleit voltak, nem akarom ragozni, akkor azert felnottkent nagyon sok plusz energia pl megnyugtatnia magat, ha egyaltalan kepes lesz erre, nem csak kulonbozo disztrakciokkal operal. pl ha anyukad mindig kiabalt es merges volt, amikor beteg lettel, akkor a belso hangod nagy esellyel elegge kritikus lesz veled, mig ha szeretettel gondoskodtak rolad, amikor elesett voltal, na, ertitek. otthon vagy-e a tobbe-kevesbe a vilagban es a testedben, a ‘bodymind’-ban, vagy szamkivetett otthontalankent probalkozol, hogy valahogy jobban legyel. en pl. az vagyok, aki probalkozik.)
VálaszTörlésNagyon érdekes, amit mondasz. De az emberek 99 százaléka nem erre gondol. Arra gondol, hogy csak rajtad (aka az anyán, mert az apa mintha ott sem lenne...) múlik, hogy a gyerek milyen ember lesz, hogy olvas-e könyvet, szereti-e a színházat, tisztaság lesz-e nála, főz-e otthon, udvarias lesz-e, meg hasonlók. Szerintem a nevelés az nem ilyen dolog, a nevelés arról szól, hogy gondoskodok arról, hogy a gyerek sok mindent megismerhessen, olyan dolgokat, amiket én jónak, fontosnak tartok, aztán vagy "beolvasztja" magába, vagy nem. Szóval nyilván nem legyint az ember, hogy úgy sem rajtam múlik az olvasás, hanem olvas nekik pici koruktól nap, mint nap, és igen, beiratkoztunk könyvtárba, hoztunk ki könyveket, aztán a többi már nem rajtam múlt. Azt gondolom, hogy azzal akkor is nyertek ami "munkát" ebbe belefektettem, ha amúgy jelenleg a fiaim nem igazán olvasnak. A legkisebbnek meg addig olvasok fel, amíg nem találja cikinek, amíg igényli. Sokat beszélgetünk olyankor este az ágyban, megmagyarázok ismeretlen szavakat, eszébe jutnak gondolatok, ez ami kis közös, nyugis, esti időnk, szóval mindenképpen nyereség, nekem is, neki is.
TörlésAmiről írsz meg szerintem borzasztóan bonyolult. És sajnos, vagy nem sajnos (nézőpont kérdése) ebben is nagyon sok lesz az örökölt tényezők szerepe. Mert hogyan magyarázod pl. hogy alkoholista szülőkkel valaki egy szép, nyugodt teljes életet él aztán, a testvére meg ugyanúgy függő lesz borzalmas élettel. Vagy apukám a kissé rideg, mai fogalmakkal elhanyagoló szülők mellett normális, teljes életet él, 50+ éve van együtt anyukámmal, lett három gyerekük, akiket szépen felneveltek, megbecsült volt a közösségben, a szakmájában, stb, a testvére élete viszont egy totális kisiklás volt korai halállal. Vannak egyszerűen ütésálló emberek. Így mondanám. És hát ahogy írtad is, totál szerető családban is tudnak emberek félresiklani.
Olyan hosszú lett, hogy két részletben megy csak el. :))
TörlésAmi nekem még nagyon érdekes, és tanulságos, hogy az én kora gyerekkorom volt a legzaklatottabb, a szüleim nagyon fiatalon lettek szülők, igazából nem terveztek olyan korán gyereket, anyám még tanult, apám katona volt, én 5 hónaposan mentem bölcsibe, nem volt saját otthonuk, stb. Nyilván szerettek, de anyám pl. sokat sírt azon, hogy ez mekkora felelősség, és nem bír el vele. Amikor a kisebbik öcsém született már rendezett körülmények között éltek, tapasztalt szülőként, agyon volt tutujgatva az öcsém, vele volt egyedül hosszabban otthon anyukám, tényleg kiemelt figyelmet és törődést kapott, nem csak tőlük, a nagyszülőktől is, akik kb. addigra értek meg a nagyszülőségre. Mégis úgy érzi, hogy neki szar gyerekkora volt, vele nem törődtek és elhanyagolták (komolyan még a hátsója is ki volt nyalva, egyszerűen nem is értem), és erre olyan bizonyítékokat talál, hogy róla kevesebb fénykép van, mint rólam. :)))) (Nálunk is kevesebb fénykép van az ötödikről, mint az elsőről, ez már csak ilyen...) Tehát egyszerűen az emberek megélése is totál más lehet ugyan abban a családban.
Ettől függetlenül egyetértek abban, hogy nagyon fontos egy szeretetteljes, stabil háttér a gyereknek, és az bármilyen, minden természetű gyereknek fontos és hasznos, csak ez sem olyan tényező, ami mindentől és bármitől megmenti. És akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint ami pl. nálunk volt, hogy 4 hónap intenzív osztály az egyik gyerekkel, amikor nyilván a többi gyerek "el volt hanyagolva", és utána a halál. De más traumák is történhetnek a gyerekkorban, ami nem a szülő felelőssége, ami rajta kívül áll, és nem helyezhet akkora nyomást magára, hogy na most a gyereke élete örökre tönkre ment.
Amúgy ez is most még úgy eszembe jutott, hogy a nagyszüleim, akikről írtam, hogy meglehetősen rideg szülők voltak, nagyszülőknek már egészen mások lettek, életem legjobb, legszebb élményei kötődnek hozzájuk, tehát még ebben is van remény, az emberek tudnak változni.
Szóval én összességében a saját szülői szerepemet abban látom, hogy mindenkinek megadjam a lehetőséget a testi-lelki egészsége kiteljesedésére, hogy kihozza magából amit csak lehet (piszkosul sok energiát rakok a tanításukba), de nem gondolom úgy, hogy csak rajtam múlik mi lesz belőlük, vagy rajtam múlik hogyan birkóznak majd meg a különféle problémáikkal. Ha ezt gondolnám, akkor már egy gödörbe ástam volna be magam, hiszen az összes szakirodalom szerint a legkisebb életét örökre elszartam azzal, hogy a halott testvér (mármint neki testvére, nekem gyerekem) utáni mély gyászban voltam vele terhes, és ráadásul az egész terhességet végig idegeskedtem, hogy majd nála is kiderül valami végzetes betegség, vagy más. Éjszakákon át nem aludtam emiatt. Ezzel pl. a stresszkezelő képességét máris aláástam. Ez nekem amikor erről először olvastam (és ő már itt volt, megvolt) akkora sokk volt, amiből tök nehezen tértem magamhoz. Mára (nagyjából) elengedtem ezt a dolgot, mert az élet ilyen, nem ideális, és ezt tudtam adni, nyújtani, ennél többet nem.
Érdemes elolvasni tanulmányokat az intenzív szülőségről, amikor a szülők (elsősorban anya) maximális energiát és anyagi forrásokat rak bele a gyereknevelésbe, na úgy tűnik, hogy az így nevelkedett gyerekek testileg egészségesebbek, viszont nem boldogabbak, az anyáknak viszont meglehetősen nagy része depressziós.
Szóval én azért szoktam ezt hangsúlyozni (pennynél is.:), hogy ne helyezzünk már ekkora nyomást az anyákra, hagyjuk csak, hogy elég jó szülők legyenek, mert tökéletesnek lenni nem lehet, és a környezet sem lesz tökéletes. Nem tudsz mindent kontrollálni.
fu, tok jokat irtal, Bobe, es szeretnek majd valaszolni rajuk, de napok ota kotohartya-gyulladasunk van + nekem arcureggyulladas is, de amint lesz idom es energiam, irok!
TörlésOk. :)) A kötőhártya az egyik rémálmom volt, sok-sok mosás, sok-sok csepegtetés az ellenkező sok gyereknek. :)
Törlésmeg mindig tart nalunk a mindenfele nyavalya, szoval nem tudok a valaszomba annyi energiat es idot fektetni, amennyit szerettem volna, de mar nagyon feszit, hogy valaszoljak legalabb egy par szempontra.
Törléseloszor is, annyira rohadt igazsagtalan az elet, mindig annyira faj a szivem, amikor a gyereked elveszteserol irsz. nagyon sajnalom, Bobe!
amiket ezzel kapcsolatban irsz, a gyaszrol es a terhessegrol, azt is aterzem, azt hiszem: en is olvastam hasonlo temaju tanulmanyokat, raadasul mar azelott, hogy a heterotop terhessegem utan terhes lettem az egyetlen elo gyerekemmel, szoval ‘tudtam’, mire vallalkozom; de nagyon, nagyon vagytunk arra, hogy szulok legyunk; raadasul, hogy fokozzam a helyzetet, vegig bennem volt, hogy lehet a vege veteles, halvaszuletes, szuletes utan sids; plusz akkor kezdodott a covid, brutal sok munka is volt a melohelyen pont emiatt, iszonyuan kimerultem; es tobb honapig a terhesgondozas is online ment (nonszensz), tobb fontos vizsgalat is kimaradt, M. szuletese elott par hettel meg anyukamat erte egy olyan baleset, aminek akar progressziv teljes izomatrofia is lehetett volna a vege, aztan meg kezdodott apukam demenciaja; na meg szerettunk volna testvert is, es M. elete elso eveiben ott volt az ezen valo aggodalom, aztan meg az elengedessel jaro gyasz; szoval szegeny kisfiam, o is kapott azert rendesen, raadasul eleve (vagy ki tudja, mindenesetre eleg regota) szorongo alkat is vagyok. de en is elengedtem az ezen valo stresszelest es helyette igyekeztem sokfele modon ellensulyozni ezeket a hatasokat. nyilvan szeretnenk a legjobbat a gyerekunknek, de kozben meg tortenik az elet, sokszor kontrollalhatatlan dolgokkal.
amit en kontrollalni tudok: a sajat erzelemszabalyozasom. es ez nehez, mert a csaladomban meg a ferjem csaladjaban sem csinalta senki. itt meg nagyon sokat tudnek irnk, de akkor inkabb egyszer majd vegre megint irok blogot es jol elmeselek mindent, ami a komment kereteit szetfesziti; szoval az en es a ferjem gyerekkori megelesei alapjan az egyik legfontosabbnak azt erzem, hogy krizis utan sikeruljon visszatalalni a (nehezen elert) belso harmoniahoz; hogy a duhunket egeszseges modon mutassuk ki; hogy ne regi sebekbol reagaljunk, hanem a konkret helyzetre; hogy megeljuk az erzelmeinket, de ne azok iranyitsanak minket. gyerekkorunkban anyukamnak agresszivitasban is megmutatkozo depresszioja volt, a ferjem anyukaja sokszor volt pszichotikus allapotban. ezek a mi idegrendszerunkben is nyomot hagytak, amit lehetoleg nem akarunk tovabbadni, vagy legalabb a viselkedesi mintakat nem! egyebkent az egyszeru(bb) gyermekkor szemlelete all kozel hozzam, de eleg kacifantos itt az iskolarendszer a sok nyelvvel, ezert valoszinu, hogy bele kell majd allnom par dologba, de szerencsere ez meg odebb van, most meg lehet sok kotetlenseg, szabad jatek, kinti mozgas, es azon leszek, hogy az iskola mellett is maradjon minel tobb ezekbol.
Tegnap eszembe jutott még, hogy mennyire iszonyat jó eljutni oda, hogy bogyó és babóca helyett Ágrólszakadt Tóbiást lehet olvasni...Nagyon gazdag a nyelvezete (jó a fordítás!), a gyerekeknek is élvezhető a mese, de a felnőttek számára is van egy olyan mély rétege, ami mellbevág és elgondolkodtat. Minden este várom én is, hogy folytatódjon. :))
VálaszTörlésde jo, felirom a listankra, nagyon szimpi! nalunk januar vege ota tart a Rumini-laz, en azt is nagyon elvezem. neha meg kellett allnom, hogy elorelapozzak (a 3. kotetnel tartunk, az elsot sztem mar kivulrol tudja, otodszorre olvassuk). de azt is szeretem, amikor visszaterunk Maszat meg a Szederberek vilagaba :). egyelore elteszem a legtobb konyvet, mert most ugy tunik, nagy elmeny lesz, ha majd maga is el tudja olvasni oket par ev mulva.
TörlésÉrdekes ez a Rumini dolog, mert a lányom imádta, és miatta megvan az összes kötet, bár néhány már akkor jött ki, amikor egészen nagy volt, de akkor is megvettük és elolvasta. A két nagyobb fiam viszont nem szerette. A kicsinek az első kötet kötelező olvasmány volt alsóban, és vele nagyon sok kötetet végigolvastunk, de ő sem szerette annyira, mint a lányom. Neki a Vilkós könyvek tetszettek jobban (az a lányom idején még nem létezett). Ami nagyon bejött az összes gyereknek, az az Alma, meg a Drifter (annak a folytatás), ezek is Berg Judit könyvei, a második fiam magától (tehát nem kötelező olvasmányként) csak pár könyvet olvasott el, a Drifter volt az egyik, illetve Böszörményi Gergő sorozata. Ami tök érdekes, a Harry Pottert egyik fiam sem akarta, hogy olvassuk, viszont Böszörményi hasonlóan mágikus (csak éppen ilyen "magyar mágia" ) világa nagyon tetszett nekik.
TörlésAmúgy a lányomnál is úgy volt, hogy az első könyvek amiket maga el tudott olvasni az tényleg ilyen Bogyó és Babóca szint volt, jó érzés, hogy sikerül. De a lányom "rettenetes" olvasás terén, 9 évesen nyáron 10-szer egymás után olvasta el a Gyűrűk Urát, amit nem akartam odaadni neki, hogy még nem neki való, de kikönyörögte végül. Napi ezer oldalt olvasott. Brutál. A fiúk viszont látod nem. Persze a nagyfiam a diszgráfia, diszlexia határán van (BTMN-s), de a másik két fiam sem olvas magától. Nehéz ez (mármint nehéz nekem megérteni miért nem akar valaki magától olvasni). A Tóbiás tényleg nagyon jó könyv, és van még a Vango című könyve, a lányom azt is nagyon szerette, de az nagyobbacskáknak való inkább. Ez is nagy különbség amúgy, mondjuk a lányom 12 évesen egészen más volt, mint a kicsi fiam 12 évesen. Ő még kisfiú. Vagy, ha belegondolok, hogy a lányomnak 4 évesen már regényeket lehetett olvasni, 5 évesen már maga olvasott, a nagyfiam meg 4 évesen hallgatott végig először fenekén ülve egy Bogyó és Babóca szintű mesét. :)) Nem tudom Momot ismered-e, az is olyan, amiben a gyerekek mesét élvezik, a felnőttek meg a mélyebb rétegeket. Megrendítő valahol. Sajnos Berg Juditnak az újabb könyvei az órás, meg a 4 madaras mélységes csalódás voltak. Mostanában már nem nagyon vettem gyerekkönyveket, mert nem volt időm annyira utána olvasgatni mi ami igazán jó lehet, meg hát nagyon sok is van itthon, szóval legújabb felhozatalt annyira nem ismerem már. Tavaly nyáron ki volt jelölve a legkisebb fiamnak, hogy választania kell a boltban egy regényt amit a nyáron elolvas, és utána kiderült, hogy amit kiválasztott az pont fent volt az IBBY short listen. :)) Idén nyáron is ez lesz szerintem, vele még megtehetem, hogy "kötelező" nyáron napi 30 percet olvasnia.
felirom ezeket, amiket ajanlasz! nalunk egyelore nagy konyvimadat van, elkepeszto reszletekre emlekszik reg olvasott konyvekbol is, meg neha meglep azzal, hogy nemelyiket kivulrol tudja. de a bolcsiben is mondtak, hogy egyik heten felolvastak neki a meset, a masik heten visszamondta nagy lelkesen:) (mondjuk nagyon kotodik ahhoz a gondozohoz, akinel ez volt - o vsz az a diak lesz, akit a kapcsolodas vagy a belso tudasszomj fog motivalni, itt meg foleg autoriter jelleguek az iskolak, szoval biztos lesznek erdekes elmenyeink, de ez meg messze van). most tudtam meg, hogy autoval 15 percre tolunk, Schengenben nyilt egy konyvtar gyerekreszleggel, oda majd elmegyunk szetnezni:) amikor meg hazamegyunk, a nyiregyhazi konytar gyerekreszleget nyuzzuk, az is jo:)
Törlés