az ezer dologból az egyik, amire megtanít az anyaság, az egészen biztosan a késleltetés művészete. én alapvetően olyan vagyok, hogy amit lehet, azt szeretek halogatás nélkül megcsinálni (úgyis mindig van a listán olyan, ami nem csak tőlem függ vagy segítségre van benne szükségem vagy hosszasabb utánajárást igényel stb.). ehhez képest most január elseje óta tart az aktuális projektem (régi, gagyi műanyag karácsonyfadíszek felpimpelése körömlakkokkal), mivel minden nap legfeljebb a délutáni alvásidő alatt foglalkozom vele pár percet, aztán ugrok is a következő teendőre. két éve szerintem még inkább neki sem álltam volna ilyen körülmények mellett, most pedig így is élvezem, és ez, bevallom, óriási előrelépés a személyiségfejlődésemben. 

egyébként meg már csak két dísz van hátra a hétből.