egy kicsit még mindig emésztgetem, hogy húszéves választópolgári pályafutásom óta most először kormánypárti szavazó vagyok, miközben nagyon lelkesen követem a potenciális egészségügyi miniszter gondolatait, ötleteit - annyira szuper lenne elkezdeni talpraállítani az állami ellátást. ha minden igaz, október közepétől újra dolgozom is, ma ráadásul kiderült, hogy az elmúlt években sokat rugalmasodott a rendszer (tudom, ilyen kifejezés nincs), így kábé bármilyen részállásos megoldásra nyitott az osztályvezetőm. nagyon-nagyon lelkesek, hogy jövök, én pedig minden alkalommal igyekszem lehűteni a kedélyeket, annyira izgulok, hogy túl nagy reményeik vannak felém, amiknek kétgyerekes anyaként, bő négy év kihagyással a hátam mögött egyszerűen nem fogok tudni megfelelni. 

az utóbbi másfél hétben szinte ügyintézős szárnyakat kaptam: úgy tűnik, sikerült találnom új albérlőket (egy helyes fiatal párt, ahol a lány orvosin fog államvizsgázni hamarosan), beadtam a jelentkezésemet a szeptemberben induló irodalomterápiás képzésre, v.-t pedig elrángattam a szombati ebédrandi után az ikeába, úgyhogy felkerült a falakra néhány újabb print, és egy fokkal rendezettebben néznek ki a teraszon nevelgetett mindenféle virágkezdemények is. éééés pénteken szereli össze az asztalosunk az emeletes ágyat a gyerekszobában - egyelőre egészen biztosan izgatottabb vagyok miatta, mint á., de nagyon remélem, hogy ő is fogja szeretni, és sok meghitt kuckózás lesz majd az emeleten. ezzel egyidőben pedig folytatódhat a nyaraló upgrade, elmondhatatlanul várom, hogy nyáron ott töltsünk majd hosszabb időt, és még otthonosabbá varázsoljuk. 

durva különben, hogy áprilisban mennyire keveset olvastam, ami egyértelműen a választáshoz köthető - egyszerűen képtelen voltam leállni az utolsó pár hétben a politikai tartalmak fogyasztásával. most nagyon tudatosan igyekszem belőni a középutat, mert különben meg nagyon is jó érzés tájékozottnak lenni, csak mégjobb lenne, ha ez nem a szépirodalom rovására menne.