hétfőn elrángattam magammal n.-t a CAKÓ-ba, szerintem öt éve biztosan csorgatom a nyálam azokra a ruhákra, de lehet, hogy van az több is (attól függ, mikor fedeztük fel a törökmézet, mert akkor sétáltam fel először a margit utcán). ilyenkor mindig elvarázsolódom egy picit, annyira más ez a világ, régen mindig azt gondoltam, hogy a kislábujjamat sincs jogom betenni. kicsit ugyanaz az érzés, mint az oohmydeer-fannival, aki hasonlóan kreatív és vendégszerető karakter, mint kinga (bár egyértelműen kevésbé extravertált). lenyűgözöttségemnek köszönhetően természetesen nem egy, hanem két ruhát vettem (n. szintén), egyet pedig megelőlegezetten kölcsönkapok - csak úgy - a jövő heti fotózásra. szívem szerint az összes szabásból és színből vennék, de szerencsére terhesen azért nem mindegyik illeszkedik, és már elfelejtettem, hogy nézek ki lapos hassal. 

nem tudom, el fog-e valaha múlni, hogy ennyire imádom a letisztult ruhákat, és ennyire kihat a viselésük a közérzetemre. most mindenesetre teljesen indokolatlan módon a mályva csodát fogom felvenni, és életemben először valódi lelkesedéssel ülök a volán mögé, hogy levezessek a nyaralóba.