hazajöttem z.-ből tanulni (nyomaszt a 200 beugró kérdéske, legalább azokat szeretném átlátni a szabi előtt), és persze a tegnap este óta muszáj mando diao-t hallgatnom folyamatosan, úgyhogy teljes az egyetemista fíling. meg az ezzel járó elemi ellenállás (tanultam már eleget, adják ide a szakvizsgát ingyen, süt a nap, a regényemet akarom olvasni stb.). meg az ezzel járó kattoghatnék.

ezen a héten valahogy minden napom olyan volt, hogy annyira sok helyen kellett és akartam lenni, hogy a végeredmény egy véget nem érő koordinációs feladat lett, és legfeljebb órákra sikerült valóban jelen is lennem. néha nagyon tudok haragudni emiatt magamra.

azok az órák viszont. a behűtött palack rosé az ésbisztró teraszán. a felforrósodott rakpart, a fiú a boltban, ahogy a kedvemért kicsomagolja a készleten lévő összes designer-vázácskát. amikor sütés után este tízkor lerogyok b. mellé a kanapéra, és magához ölel. a tegnap délelőtti röhögések, a home made szanuában összeizzadt testünk. amikor rájövök, hogy van egy új barátom. amikor rájövök, hogy m.-vel már kishíján 25 éve vagyunk barátok. az utolsó buszút hazafelé a hegyről csütörtökön. és ascher tamás háromszéken. a katona és a pintér béla társulat színészei együtt, és a dal, amitől több, mint tíz éve ráz a hideg, és az a meztelenség a színpadon, és fekete ernő arca a taps alatt.