és persze idén is lejátszódott a szokásos, “úristen, nem lesz elég a kaja!”-pánik késő délelőtt, és persze idén is még a ma délutáni morzsaparti után is tele van a hűtő.

de ami még inkább tele van, az a szívem. annyira szeretem itt látni a házunkban a barátainkat, hogy mindig eszembe jut, hogy kéne nyárra - mindig a midsommar jut eszembe, mint apropó, nagyon tetszik az a hagyomány - is időzíteni egy közös traktát.

á. végül valóban maradt bulizni, amit reggelre különben már egész pozitívan átkereteztem magamban, mondván, hogy ha tényleg nem zavarja majd a sok ember, akkor egy évben egyszer igazán hányhatunk fittyet a napirendre. onnantól le is lazultam teljesen, mivel bevallom, tulajdonképpen csak azon hisztiztem be, hogy én ugyan el nem vonulok egy órára altatni, miközben itt vannak a barátaim. nagyon cuki volt mindkét gyerek, á. a kedvenceivel (j. es r. barátnőm, illetve most már n. régi-új pasija, b. is) játszott, j. pedig mindenkit elbűvölt, de komolyan (mondjuk valakit nem feltétlenül a cukiságával, hanem azzal, hogy szinte egész este evett).

ma pedig ünnepélyesen leszedtem az őszi dekort, és meggyújtottuk az első adventi gyertyát. holnap indulnak a korongok, úgy várom, hogy mit fog szólni á..