annyira klassz volt ez a nap! pedig őszintén szólva, túl nagy extraságok nem voltak benne, kivéve talán, hogy amikor mentünk j.-val az átvehető mesekönyvekért a garay térre, akkor küldtem egy hangüzit l.-nak, aki a környéken lakik, és össze tudtunk futni spontán egy sétára. ő is örült, én is örültem (egyedül j. volt az, aki az elején úgy próbált láthatatlan lenni, hogy szoborrá merevedett - irtó édes, amikor zavarban van). 

haladtam valamennyit ma is az adventi korongokkal, tíz van már csak hátra, abból az egyik a szenteste napja, amin legalább gondolkodni nem kell. a kihívás inkább az, hogy miket tervezzek azokra a napokra, amikor baselben leszünk, de ezt a problémát valószínűleg már csak a jövő héten fogom megoldani, annyira sűrű napok jönnek. holnap például megyek manikűrre, meg kéne sütni a quiche-t, ráadásul a fényflotta is útnak indul, amit idén már négyesben szeretnénk megnézni. 

az irodalomterápiás csoport ma kifejezetten megerősítő volt, annyira hasonlókat élünk át mind, még néhány kisgyerekes párkapcsolati vitatkozás is gyakorlatilag copy + paste. elmondani nem tudom, mennyit enyhít ez az időnként csak-csak rámtörő bűntudaton.

a hetem kedvenc könyve pedig egyértelműen a nyomozó kutya julia donaldsontól. (á.-nak a gyógyító kutya tetszik jobban, szóval legalább nem veszünk rajta össze.)