a kirándulásból végül semmi nem lett, amit persze bánok, ugyanakkor nem volt rossz helyette egyedül belógni a városba, és nyugiban nézelődni - kivételesen magamnak - néhány alapdarabot. meg hangüzeneteket hallgatni és hagyni közben, amire totál rácsúsztam az elmúlt hónapokban. szerencsére egyre több barátnőmet tudom bevonni, ezáltal sokkal mélyebb és igazibb a kommunikáció, ami nagyon-nagyon jól esik a lelkemnek.

holnap elvileg kiugrunk j.-val veresegyházra, hogy ezt a jó szokást is felelevenítsük most, hogy valamennyire belerázódtunk az oviba, és nem izgulva szorongatom a telefonomat, hívnak-e, hogy menjek á.-ért (egyszer hívtak csak, amikor belázasodott). fingers crossed, hogy ez a hányós-hasmenős sztori (ami azóta is gyűrűzik) ne szóljon közbe. olyan klassz, hogy bármikor el tudom kérni anyukám kisautóját, hihetetlen szabadságot ad. jut eszembe, elfelejtettem v.-nak szólni, hogy applikálja be a másik gyerekülést, mert számomra három év után is akkora küzdelem ez az átkozott isofix, hogy inkább kihagynám. 

és - dobpergés - ma délután befejeztem az összes fotóalbumot, legalábbis szeptember elejéig bezárólag! de annyira be, hogy gyártottam a hónapokhoz feliratokat, plusz a borítókat is megcímeztem. és akkor lassan kezdhetem a szokásos éves családi falinaptárhoz válogatni a képeket.