és ez a nap is egészen klassz volt, mindaddig, amíg á. az előbb ki nem akadt krokodilkönnyekig azon, hogy márpedig ő nem akar a nagyinál aludni holnap (holnap, amikor itt hálaadás buli lesz, és csomóan tényleg csak este jönnek). megőőőrülök, mert nyilván egyrészt nálam van a főnökség, másrészt viszont egy kiborult gyereket nem szeretnék (és nem is vagyok képes) elűzni itthonról. 

az egyetlen reményem, hogy ahogy érkeznek majd a vendégek, rájön, hogy ennek a fele sem tréfa, és a tavalyihoz hasonlóan ő fogja kérni, hogy jöjjön érte anyukám.

a fényflotta viszont kegyes volt hozzánk: pont láttuk az összes jármű indulását (a kirajzást, ahogy mi hívjuk), és aztán újbudáról az egyik ganzon sikerült utaznunk á.-nal a széllkálmánra. cserébe, igen, kilenckor még a kádból halásztam ki a gyermeket.

ja, és persze kész van a quiche is, és lettek cuki, majdnem-ünnepi körmeim.