elmentünk ma havat nézni a pilisbe, és annyira, de annyira gyönyörű volt, hogy csak na. á. imádta, j. viszont óbégatva gyűlölte - emlékeztettük is magunkat v.-ral, hogy milyen volt á. első tele (ordítós), és hogy mégiscsak nyári gyerekeink vannak. a délután első fele aztán kevésbé idillire sikeredett, á. nem aludt, és az idegeimre ment, de estére szépítettünk. azért baromira várom azt az időszakot, amikor a gyerekeim érteni fogják, hogy mindannyian jobban járunk, ha kapok három-öt perc szünetet, mielőtt teljesen bekebeleznek, mert általában tényleg ilyen mikro-időkön múlik, hogy elgurul-e nálam a pöttyös.