amúgy már csak azért is nagyon remélem, hogy a tesóm és az argentin pasija együtt maradnak (amellett, hogy én is szeretnék unokaöcsiket/húgokat), mert most eléggé komolyan gondolom, hogy január-februárban mi is kirepülünk vele a következő tripjére. nem hiszem, hogy egy ilyen utazásnak lenne jobb időzítése, á. már elég nagy ahhoz, hogy jobban meg lehessen vele beszélni, hogy mi vár rá, de még nem jár közösségbe, j. viszont még elég pici lesz év elején is, épphogy beinduló mozgásfejlődéssel. 

tudom, meglehetősen éles a kontraszt aközött, hogy á.-nal belföldön is alig mentünk az első évében, és csak másfél éves korában vállalkoztam az első külföldi útra, meg egy tizensok órás repülőút között két pici gyerekkel. mégis, valahogy bennem az van, hogy míg az egy gyereket kizárólag a magam kedvére rángattam volna ide-oda, és nekem ez sehogy se érte volna meg, addig most ez már nem csak rólunk, felnőttekről szól, hanem á.-ról is. akit egyre inkább érdekel a tágabb világ (jó, persze továbbra is izgalmas neki minden nap elmenni a közeli patakpartra vagy nézni a buszokat a trambulinból), és akinek egyre explicitebben hiányzik a nagynénje egy ilyen hosszú távollét alatt. és tényleg azt hiszem, hogy könnyebb lenne (lesz) egy 5-6 hónapos babával mindez, mint egy már aktívan mozgó kis ingerkeresővel.

szóval, drukkoljunk mind az argentin-magyar vegyesnek!