hogyan kell lelassulni. 

folyamatosan küzdök magammal, kiborít a mobiltelefon, az állandó készenlétben állás elvárása, mégis, mintha elfelejtettem volna nélküle élni. ez a fényképezőgépem, ez a térképem, ezzel mérem a kilométereimet. hétvégén, az éjszakákat leszámítva, alig 2-3 órákra sikerült repülő-üzemmódra váltanom. mondjuk legközelebb veszünk papíralapú turistatérképet, az sokat segített volna most is.

a mátra gyönyörű, erről is beszélgettünk n.-val, hogy valahogy kimaradt az életünkből magyarország. de hogy családdal se mentünk soha, mintha ciki lett volna bármi pozitívat kötni a magyarságunkhoz, vagy mintha attól már pejoratív értelemben vett nagymagyarokká váltunk volna, ha random elautózunk egy-egy szombati felfedezőútra. fel se merült, hogy előbb a hazánkat kéne megismerni, mielőtt külföldi nyaralásokra vágyunk. örülök, hogy ezen még bőven van időm változtatni.

a szülinapom ismét csodás volt, a n.-nál tökéletesebb testvér szerintem csakis fikció lehet. igaz, a rúdtánctól olyan szintű kékfoltjaim vannak megint, hogy búvárruhában kéne úszni mennem ma, ráadásul az izomláztól csillagokat látok öltözködés közben is, de annyira megérte. (ráadásul szerintem életemben először nem csengett tánc közben anyukám rettenetesen rosszul időzített mondata a fülemben, amikor rajtakapott a tükör előtt táncolni, lehettem vagy 15 éves, miszerint "úristen, te ugyanolyan bénán mozogsz, mint én!". úgy tűnik, a 33-at kellett hozzá betölteni, hogy felül tudja írni a sok másféle vélemény, a saját érzésem, és egyszerűen a pillanat öröme.)

hónapok óta nem éreztem magam ennyire könnyűnek, mint az elmúlt egy hétben. 

szóval, azt mondom, bőven van még mit tanulnom magamról.