annyira sokszor érzem úgy, hogy zéró energiám van az ún. hasznos dolgokra. ide tartozik a blogírás, időnként a különböző szervezések, a takarítás, a hetem átgondolása, a tananyagolvasás a képzésre, a válaszemailek, a bevásárlás (kivéve tej és kávékapszula). ha ezt így átgondolom, rájövök, hogy annyira fáradt voltam az elmúlt egy évben, hogy gyakorlatilag szinte minden átsorolódott a hasznosdolgok-kategóriába. 

ez egyáltalán nem tetszik.

viszont februárban léptem egy jópár jónagy lépést. például felmondtam a másodállós ügyeletemben, úgyhogy a márciusi négy nap lesz utolsó, áprilistól pedig elkezdek official magánrendelni. lett takarítónőm, és ezáltal tisztaság a lakásban. vettem lámpákat, és ha holnap képes leszek felhívni a villanyszerelőt, akkor 5 év után hamarosan nem a csupasz égőkre fogok felnézni a mennyezetre. 

szóval nagyon remélem, hogy nemsokára a saját dolgaimra is annyi energiám lesz, mint amennyit más emberek jóllétére fordítok. 

azért írok pár olyat is, ami viszont tetszik.

mondjuk kezdem pugliával, ahonnan ma jöttünk haza a férfival, akivel polignano a mare szikláin ülve a hullámokat hallgatni egészen pontosan olyan volt, mint amilyennek kamaszkoromban a szerelmet képzeltem, és akivel szerintem igazán le tudnám élni az életem. egyáltalán nem értem, hogy van az, hogy mindenről lehet vele beszélni, de ha egyszer mindenről lehet. és megengedett minden hangulatom, és kimondja a mondataimat, és kimondom a mondatait. és megáll bari sétálóutcája közepén, és azt mondja szeret, és megáll a lungomarén, és azt mondja szeret, és megáll lecce óvárosában, és azt mondja, szeret, és megáll a szüleitől örökölt lakás konyhájában, tiszta cif a kezem, és azt mondja, szeret.

és volt még egy szuper buli is, apukám jóvoltából az újpesti házban, annyira örültek a kollégáim, hogy még ötvenszer több mosogatást és pakolást is megért volna. 

és nem utolsó sorban, elmentem masszőrhöz, akinek köszönhetően a szakvizsga óta először tudok fájdalom nélkül megcsinálni egy teljes nyakkörzést. 

az ő koncertjükre pedig majdnem annyira elmennék, mint ludovicót hallgatni olaszországban: