akkorát buliztunk tegnap a kórházi kollégákkal karácsonyi vacsora címszó alatt, hogy tisztára csordultig a szívem. jól esett újra a csapat részének lenni, táncolni, és látni, hogy bár komoly parák vannak intézeti szinten, az osztály gerince az osztályvezető-váltás ellenére is intakt. szeretem p.-t (főorvos) és a.-t (főnővér), szerintem sokkal jobb páros együtt, mint ahogy azt sejtették előtte. bónuszként b.-ék (szocioterapeuta) készülnek a karácsonyi műsorra a betegekkel, úgyhogy bekapcsolódtam az énekpróbába, és hát, úristen. utoljára ugyanígy vele énekeltem többszólamban, szintén karácsonykor, miközben á. már magabiztosan növögetett a pocakomban, és nekem az olyan core memory, hogy a zsigereimben érzem a mai napig azt a bizsergést, akárhányszor a hallelujah vagy a feliz navidad felhangzik. rég voltam ennyire felszabadult, mint tegnap, pedig valójában anyaként is csomószor vagyok igazán jelen a játékokban és kalandokban. mégis, azért kicsit más felnőttek között és felnőttnek lenni.

előző nap pedig az arbonica decor megálmodója, a azárazvirág csokraim megalkotója hívott el egy offline eseményre. tíz-tizenkét nagyon különböző lánnyal-nővel kezdtünk el ismerkedni, izgalmas volt, meghitt, különleges. többször jutott eszembe közben a cikk, amit m. küldött át nemrég a női barátságok erejéről, és arról, hogy a mai online, elidegenedett világban talán ez tud lenni a jövő.

na, de további áradozások helyett megyek, es elkezdem a hjem til jul új évadát, mert á. már vagy negyed órája hortyog, csak itt ragadtam írni.

ja, és ha valakit érdekel: holnap a fabrikban mikrokiadói könyvvásár van a kávézó szülinapi eseménysorozata részeként! á.-t belelkesítettem, hogy lesz croissant, úgyhogy elvileg mi is benézünk.