voltam ma masszázson, mostanában egészen gyakran eljutok, és érzem is a testemen, hogy sokkal-sokkal jobban van, mint az elmúlt pár évben bármikor. mondjuk ma valamiért a hazaút nagy részében cipeltette magát á., amiért nem volt kifejezetten hálás a vállam - nagyon remélem, hogy csak simán fáradt az őszi szünet óta töretlen oviba járástól, és nem valami nyavalya készül kitörni rajta.

a délután hátralevő része az ördögűzés és szupercukiskodás végletei közötti ingadozással telt: sütöttünk kekszet a mikulásnak (hozzánk holnap este fog érkezni), festegettünk két kiborulás között, meg kiválasztottuk, hogy ki milyen színű borítékban kapja majd meg a karácsonyi képeslapját. remélem, sikerül a hétvégén belelkesíteni mindenkit az alkotásra.

készen vannak az utolsó korongok is, épp időben, mert lassan kezdhetjük festeni a karácsonyi képeslapokat, vadásztam délután pár ujjfestékes ötletet pinteresten, és szerintem lesz pár, amibe j.-t is be tudom vonni.

közben megérkeztek a libristóról rendelt angol nyelvű gyerekkönyvek, amiket nagyon valószínű, hogy főlrg magamnak vettem, a 100 dogs címűt egyértelműen. sírva nevetek, annyira cuki szövegek vannak benne. kicsit olyan érzésem van, hogy idén decemberben tényleg minden nap karácsony.

az ünnepre hangolódás jegyében valamelyik álmatlan éjszakán a hjem til jul című norvég netflix-csodát is elkezdtem visszanézni, miután láttam, hogy hamarosan jön az új évad (és semmire nem emlékszem a másodikból). nagyon szeretem továbbra is a norvég nyelvet, és a főszereplő csaj személyiségét. közben pedig döbbenetes időutazás belegondolni, hogy amikor az első részeket láttam, azt hiszem, 2019-ben (vagy 20-ban?), picit voltam csak idősebb a karakterénél, hozzá hasonlóan balfaszkodtam a férfiakkal kerestem az igazit, most pedig van egy valódi társam és két gyerekem. akiknek nagyon ízlett ma az adventi popcorn.

azt meg el is felejtettem mesélni tegnap, hogy az irodalomterápiás házi feladat keretein belül raktam egy mini tábortüzet a teraszon. az olyan, anyasággal és női léttel kapcsolatos elvárásokat kellett összeszedni, amik ilyen alattomos belső mondatokként ott motoszkálnak az agyunkban, aztán átírni azokat, amiknek van motiváló üzenete, csak épp nem az eredeti formában. a maradéktól pedig rituálisan megszabadulni - habitus szerinti módszerrel. utoljára az orvosis államvizsga után égettem el azt a hülye kinyomtatott tesztkönyvet, egészen euforikus érzés volt újra azt látni, ahogy elhamvadnak a mondatok, amik kizárólag bűntudat keltésére alkalmasak.

ma megérkeztek a tropical home-os black friday alkalmával rendelt szobanövénykéim. kíváncsi vagyok, hánnyal leszünk hosszú távon kompatibilisek.

úgy döntöttem, hogy még nincs kedvem abbahagyni a blogvembert - az egyetlen hátulütője csak az, hogy semmi időm másokat olvasni, de egyszer majd csak pótolom azt is. ma úgy volt, hogy találkozunk dollyval, de valami furcsa vírus levert éjjelre a lábamról (már este éreztem, hogy mintha lenne valami, amit igyekeztem a poszt-hálaadós fáradtságra fogni), úgyhogy inkább minimál programot nyomtunk j.-val, és toltam a teát meg a doterrát ezerrel. nem tudom, hogy ezek segítettek-e, mert mostanra mintha elfújták volna a lázat, ami nem is baj, mert a bébiszitter viszont lebetegedett, úgyhogy a holnapi töltődős terveimnek lőttek. 

hogy a mérleg serpenyői igazán kiegyenlítődjenek,  szuper délutánunk volt a gyerekekkel, j. most épp megint elképesztően cuki korszakát éli, sikongat, nyüszög, próbálgatja a hangszálait mindenféle vicces játékra invitálva minket. á.-t pedig sikerült olyan szinten belelkesítenem az adventre (oké, ebben volt némi része a mai első meglepetésnek, ami egy mini magnum volt - élete első saját jégkréme), hogy végül egész este mikulásos meg karácsonyi dalokat kellett énekelnem. és azt is megígérte, hogy ma egész éjszaka a szobájában fog aludni. nos, fingers crossed.