fú. szép dolog a tél, és főleg szép, hogy egészen megbarátkoztam vele (amiben egészen biztosan segít, hogy megtanultam rétegesen öltözködni, és a funkcionalitás javára részben elengedtem az esztétikumot), de azért ez a pár nap tavasz most nagyon jól esik. ma voltunk először ringatón j.-nal, ami azért különösen különleges (micsoda szókincs, hah), mert két éve ilyenkor voltam á.-nal is az ő első foglalkozásán. ég és föld a lelkiállapotom, az anyai önbizalmam az akkorival összehasonlítva, amivel, bevallom, nehéz azért szembesülnöm. és pláne nehéz nem kattognom azon, hogy á. nehézségeiből minek vagyok én az okozója, pusztán azért, mert ő az első gyerekem (nyugi, ebben a témában azért, amikor józanon gondolkodom, szokott segíteni, ha szétnézek az általam ismert elsőszülöttek között, és rögtön kiderül, hogy egészen más kihívásokkal küzdenek az ő szüleik, mint amiket én á. nehézségeinek aposztrofálok).

j. különben elképesztően élvezte, tátott szájjal figyelt mindent, egy hangja nem volt. én pedig teljesen feloldódtam a közös éneklésben, nagyon szeretem. titokban még mindig nem tettem le arról, hogy egyszer majd lesz időm, keresek valami jó amatőr kórust, és újra becsempészem az életembe ezt a - számomra -semmihez sem fogható élményt. 

különben meg irtó büszke vagyok magamra, mert szombat óta minden nap megcsinálok egy tíz perces hasizom-workoutot. anno munka előtt nyomtam minden reggel, és hetek alatt elkezdett látszani az eredmény, persze, meglátjuk mi lesz így két terhesség után. mindenesetre ez már trend, örülök neki nagyon. és hálás vagyok a két fiúnak, hogy ideiglenesen van egy olyan órája a napnak, amikor mindketten alszanak.