csak szűk három napot töltöttünk cipruson, de hát a jót nagyon gyorsan meg lehet szokni. vasárnap volt pár óra, amikor majdnem-nyári meleg volt tényleg, ujjatlan ruhában, mezítláb jártuk be aiya napa partjait, és közben nagyon örültünk az életünknek. ha nem százszor, akkor egyszer sem hangzott el valamelyikünk szájából a mondat, hogy azért azt meg tudnám szokni, hogy mindennap a tengerparton sétálok haza. és hát igen, erről az álmomról még mindig nem tettem le, csak halasztom még pár évtizedig.

és aminek legalább annyira örülök, mint a három nap szabadságnak és a tengerhullámoknak: nem hiányzott drámaian á., de csudajó volt hazajönni, és ő is nagyon jól viselte a távollétemet. kedd reggel lelkesen konstatálta, hogy mami itt van, majd menni kellett rögtön müzlit enni közösen (ez az új reggeli rutinunk, hogy eszünk egy nagy tál müzlit meg egy banánt ketten). szóval azt kell, hogy mondjam, hogy várakozáson felül teljesítettünk mindketten.

azt mondjuk nem tudom, lesz-e még alkalmam ilyen kis utazásra, ugyanis az utolsó örömhír ebben a posztban, hogy tegnap megvolt az első genetikai ultrahang, ami alapján eddig minden rendben, 13 hetes múlt a gyermek. még persze lehet izgulni a vérvétel eredményéig, de alapvetően úgy döntöttem, hogy most már elkezdhetek teljes gőzzel lelkesedni. sosem volt kérdés, hogy szeretnénk tesót, nekem vannak félelmeim az egykeséggel kapcsolatban, mindamellett, hogy egész sokakkal találkoztam, akik tudatosan választják azt, és minden érvüket értem és elfogadom. meg nyilván számtalan esetben az élet alakítja így (v. is így lett egyke), szóval tényleg semmi pálcatörés, csak én mindig úgy voltam vele, hogy minden esélyt szeretnék megadni arra, hogy minimum két gyerekem legyen. álmaimban persze az szerepel, hogy olyan szuper tesók lesznek ők is, mint mi n.-val, és ezt meg aztán végképp szeretném megadni á.-nak. 

szóval most már azt is elmondhatom, hogy ez az összes betegség és nyavalya azért is volt szörnyű, mert közben végig tudtam, hogy itt van bennem az új jövevény, és aggódtam miatta is, meg á. miatt is, meg minden miatt is. de most már úgyis csak pár hét (haha), és jön a tavasz. a terheshányinger pedig megy az összes őszi-téli vírussal együtt.