nos, a bombaerős immunrendszer egyelőre várat magára, pedig nyomatom a magmaxxot meg a mindent, meg megyünk levegőzni rendesen, és hasonló népnyelv alapú reménykedések. az előző hét eléggé nehéz volt, igaziból a szombat volt az első nap, amikor tényleg levegőhöz jutottunk, jó lenne most egy kicsit maradni is a normál kerékvágásban.

péntek este mondjuk utazom ciprusra m.-vel, úgy izgulok, mintha életemben először repülnék. végtelen idővel ezelőttnek tűnik a világ, amikor évi három-négyszer utaztam, végtelen idővel ezelőttnek az utolsó utam svájcba, még terhesen. nem mondom, hogy nem félek, mert nagyon félek. egyrészt attól, hogy végig fogom bőgni a két és fél napot, mert hiányozni fog á., és lelkifurdalásom lesz, amiért itt hagyom, aztán meg azért lesz lelkifurdalásom, mert rossz útitársa vagyok m.-nek. másrészt attól, hogy á. megharagszik rám, hogy elmegyek, és majd nem fog szeretni. ami komplett baromság így ebben a formában, mégha nyilván lesz is némi következménye annak, hogy életében most először három napig nem fog látni. viszont azt is remélem, hogy az egész utazásnak lesz egy olyan következménye, hogy kicsit higgadtabb anyukája tudok majd lenni a nehézkes napokon is. 

meg hát ott tavasz van meg a tenger! ez a kettő csak felszárítja majd a drámai könnyeimet.