az előző heti nagyonrossz és a szombat hajnaltól kezdődő újabb nagyonrossz hányingeres időszak közé beékelődött egy olyan szombat, amikor szinte felhőtlenül éreztem magam a bőrömben. durva, hogy alig pár kellemetlen közérzetű hónap alatt mennyire felértékelődik, amikor csak kicsit émelygek. annyira belelkesedtem, hogy elmentem kocogni egyet a patakpartra (kemény 2,6 kilométer lett, de hát valahol el kell kezdeni), aztán még játszótereztünk is egyet hármasban. nagyon várom már azt az időjárást, amikor nem kell agyonöltöztetni á.-t, és szabadabban tud mozogni, szerintem tökre megérett már az ilyen izgibb, mászósabb játszótéri felfedezésekre. tavaszra amúgy is hatalmas terveim vannak: szeretnék zöldségeket ültetni (arra apellálva, hogy á. még idén is imádni fog locsolni), meg eszkábálni egy madáretetőt. annyira érdeklik őt a madárhangok, meg a játszótéren is az elmúlt pár alkalommal a galambokat kellett lesni, hogy szerintem tökjó móka lesz.

végül ünnepelni is eljutottunk v.-ral, ahová terveztünk menni a közelben, ott zártkörű rendezvény volt, viszont teljesen véletlenül rábukkantunk egy vadiúj vietnámi étteremre, ahol végigkósoltuk a fél menüt. cuki volt a pincérsrác, végig kérdezgette a véleményünket, mivel előző héten nyitottak, és akkor repült ide vietnámból a három szakács, szóval még próbálják felmérni a magyar ízlést. remélem, meg tudják vetni a lábukat, mert ha nem akarunk kocsiba ülni (se a plázába menni), akkor elég gyér a választék a környéken. szóval, fingers crossed. 

egyébként meg olyan boldog vagyok, hogy megint tavaszra fog esni a második trimeszterem, klassz így összhangban lenni a természettel - nekem a tavasz érződik a legenergikusabb évszaknak, és a tapasztalataim alapján a terhességnek is ez a középső szakasza az, amikor tényleg kicsattanok a tettvágytól és a jókedvtől. (már most csomó tervem van, viszont azt is megtanultam á. alatt, hogy a testem azért nem biztos, hogy lépést tud tartani a fantáziámmal. úgyhogy igyekszem csak óvatosan duhajkodni.)