még nagyon friss a lelkesedésem a tegnapi irodalmi sessionért a fabrikban, és persze bővült megint a könyvlistám ezer kötettel, amiből párat gyorsan meg is rendeltem lefekvés előtt. mondjuk kortárs magyar írónőkre költeni talán a jobbféle impulzusvásárlások közé tartozik. a felolvasások utáni beszélgetésben mondta valaki a háromból (gurubi ágnes, halász rita, mécs anna), hogy a női autofikciót általában nem veszik annyira komolyan, mint a férfit. mármint, hogy egy nőnél könnyebben levon az irodalmi értékéből, ha kiderül, hogy vastagon saját élményekből táplálkozik. nem tudom, hogy ez így van-e, viszont magamba nézve arra jutottam, hogy egy női írónál az én fantáziámat legalábbis sokkal jobban izgatja, hogy mennyit írt bele az adott regénybe önmagából, és mennyi a totális fikció. a nőknek sokkal inkább utánaolvasok, keresem a párhuzamokat - és örülök, ha találok. igaz, azon még sosem agonizáltam, hogy akkor ezek a könyvek szépirodalom-e, knausgård autofikció folyamának az elolvasására ugyanakkor egyelőre nem szántam rá magam, annyira tartok tőle, hogy felcseszném magam azon a nárcisztikus feljogosítottságon, amivel az egész környezetét lemezteleníti a nyilvánosság előtt. 

na de, a tegnap tényleg szuper volt, és aztán szuper volt az is, hogy feltöltődve értem haza az esti rutin közepén, és így - a héten először - nem kaptam ideggörcsöt á. fogmosás körüli balhéjaitól. apró és közepesen apró örömök.

elkapott minket is a vírus, ami, úgy hallom, sokakat mostanában - több, mint két hete nem kecmergünk ki belőle családilag. nem mondom, hogy nem bosszankodom és sajnálom magam miatta naponta sokszor, de közben annyira klassz dolgok is vannak. mint például, hogy itt a tavasz, és tegnap elkezdtük végre a kerti munkákat: vetettünk borsót, á. két balkonládát teleszórt a vadvirágom kertész leszek-magkeverékével, ma pedig folytatjuk a paradicsomokkal, és a szabadföldes vadvirágmag-vetéssel. a hétvégéim tele vannak szuperebbnél szuperebb programokkal, előző szombaton például az olvasslipót előtt á. eljött velem a lenzistúdiós workshopra, ahol végül nem csak én fejeztem be a képkeretemet, hanem ő is festett egyet. mutatok róla fotót*, mert elképesztő büszke vagyok rá, hogy három és fél évesen ilyen színérzéke van, és tényleg nem avatkoztam bele a folyamatába, csak a keret  szélein oszlattam én el a festéket meg az ecsetválasztásban segítettem. ma a dot for you worshopjára megyek, holnap pedig a fabrikban lesz nőnapi irodalmi esemény. meg á. kérésére sütni is fogunk, azt hiszem, ránk is fér némi lassulós-matatós kapcsolódás ezután a némileg fostalicska időszak után. 

*: a körtét szintén ő kérte bele, már itthon, amikor kérdeztük, milyen képet szeretne majd belerakni. az alapját ő festette, aztán én megrajzoltam a körvonalat, és - a főnöki utasítás szerint - a lila csíkokat.