great expectations.

great expectations.

2025. február 15., szombat

 jó dolgok:

- vettem tulipánt,

- indulunk mindjárt az ikeába (tudom-tudom, ez már szerepelt ezen a listán), mert végre mindenki meggyógyult (igen, á. végül megörökölte a vírusaimat), és á. ma anyukámmal tölti a napot,

- j. imád enni, eddig mindent befalt, amit kínáltam, 

- végre elintéztettem v.-ral a hangyairtást a házban, és most nagyon reménykedem, hogy befejeződik a több hónapja tartó kínlódás,

- tegnap megint voltunk m.-éknál veresegyházán, és most legalább tíz mondatot beszélgettünk is (hoppá!),

- a héten összességében is megtettem a kezdő lépéseket a szociális életem fellendítése érdekében, aztán persze meglátjuk, mi lesz belőle (a mindenféle vírusok nem igazán kedveznek annak, hogy a kisgyerekes barátok találkozzanak). nagyon jól esne kicsit több felnőttel találkozni.

2025. február 4., kedd

most épp engem vert le a nátha a lábamról, ami miatt minden este bealudtam kábé á.-nal együtt, pedig már igazán szerettem volna egy szokásos bejegyzést fordítani a jó dolgokra:

- tényleg eljutottunk előző héten m.-ékhoz, és az eső ellenére szuper élmény volt a vezetés, ami egyben az első kétgyerekes egyedül-autóutam volt. büszke vagyok mindannyiunkra, és hálás m. barátságáért (mégha élőben nagyjából két értelmes mondatot sem tudtunk váltani a négy gyerek mellett - utána írásban bepótoltuk a felnőtt beszélgetést),
- hétvégén elzarándokoltunk esztergomba is v. másik nagybátyjáékkal bandázni, és csak a hazaút utolsó húsz perce fulladt tébolyba,
- á.-nal elvittük tornára j.-t, így megugrottam még egy elsőt: két gyerekkel békávézás a belvárosba,
- pár hete kiderült, hogy nem csak a számokat ismeri fel á., hanem a betűket is, azóta mindenkinek fitogtatja a rendszámolvasási tudományát, irtó édes,
- a tornázási lendületem töretlen, sőt, a hirtelen jött tavaszban párszor bringáztam is, ami mindig hihetetlenül feltölt,
- ma megyek végre manikűrre, 
- csodaszép dolgokat rendeltem a zara home-ból akciósan,
- j. is csomót fejlődik, még egy hete sem tornáztatom itthon célzottan, de már elkezdett apró kúszó mozdulatokat tenni (kicsit laza az izomzata, ezt kell fejleszteni, hogy beindulhassanak a nagymozgások),
- továbbra is sikerül minden nap flowba kerülnöm mindkét fiammal (na nem folyamatosan, akkora szuperanya szerintem sosem leszek),
- elővettem a hozzátápláláshoz a mindenféle kellékeket, a héten nekiállok főzőcskézni, és hétvégén indulhat a buli. nagyon kíváncsi vagyok, mit fog szólni j. az ízekhez,
- szerintem megállt a posztpartum hajhullásom, és valahogy így második alkalommal sokkal kevesebb hajszálat veszítettem, mint két évvel ezelőtt,
- á.-nak megint van kedve játszóterekre járni, és nem menekül el a “más gyerekek” láttán, egyre többet játszik önállóan, hatalmas a fantáziája és nagyon cuki vicceket talál ki (pl. “veresegyháza - miért nem veres-három-háza?” - kérdezte vigyorogva a múltkor a kádban),
- elkezdtem egy ovira felkészítő projektet, aminek az első állomásaként 1. megvettem á. alvós krokijának kicsinyített mását a h&m home-ban, aki majd mehet vele az oviba, 2. elkezdtük megnézni kívülről a potenciális ovikat, és beszélgetni róluk,
- az első ovilátogatás után beültünk cukrászdázni, ami igazi nagyfiús, meghitt anya-fia program volt,
- néha sikerül meglátnom a nevelésem gyümölcsét (pl. amikor nem kell semmiféle plusz szórakoztató eszköz az egy órás vonatútra, elég csak beszélgetnünk, vagy ki tudja türelemmel várni a sorunkat a pultnál vagy fél órán át ül a kanapén és “olvas”), és annyira büszke vagyok ilyenkor,
- elkezdtük gyűjteni a spar matricás albumába az állatokat, és nagyon élvezem az együtt-tanulást,
- rajtam kívül mindenki egészséges.