huhh, amúgy annyira lelkes lettem erre a fabrikos könyvklubra, amiről cickafark anna írt, hogy gyorsan bekövettem substacken (amire eleve baromi büszke vagyok, hogy a nyolcvanas évek szülötteként egyáltalán ismerem), és j. délutáni altatása alatt elolvastam az összes eddigi bejegyzésüket. tökjó lenne a júliusi alkalomra elmenni (a júniusit sajna már lekéstem, mert az édentől keletrét biztosan nem fogom hat nap alatt elolvasni, a kamaszkori emlékeim viszont annyira halványak, hogy így nem tudnék róla érdemben beszélgetni. ráadásul a hétvégére kicsit már eleve sok a kimenős program, és se anyukám, se á. idegrendszerét nem szeretném túlterhelni). 

nagyon rákaptam egyébként az olvasásra, tegnap befejeztem a keiko vegyesboltját, és rögtön belevágtam a könyvtárból végre-valahára megszerzett munába. előbbi egy relatív rövid kortárs japán regény, ami a címszereplő elbeszélésén keresztül nagyon szépen mutatja be, hogy milyen egy konformista társadalomban másnak, szokatlannak lenni (diagnózis mégcsak utalásszerűen sem szerepel a könyvben, csak arról ír többször keiko, hogy őt a többiek szerint "meg kéne gyógyítani"). lehet, hogy szerzek még mást is az írónőtől, bár a többi írása jóval sötétebb-bizarrabb tónusúnak tűnik, azt meg az utóbbi pár évben nehezebben viselem.