jelentem, túlvagyunk az első kisgyerekes utazásunkon, és mindenki nagyon klasszul vette az akadályokat. ugyanakkor most is azt gondolom, hogy egyáltalán nem maradtunk le semmiről azzal, hogy idáig (á. 20 hónapos koráig) vártunk, ezt a mostani tripet látva, azt hiszem, tényleg idén jutott el abba a fázisba, amikor már élvezhető és értékelhető egy ilyen program neki és nekünk is. szóval amíg én a hegyekre és a cuki faházakra csorgattam a nyálam, addig á. a traktorokért és a munkagépekért lelkesedett (hála a jó égnek, mintha egész dél-tirolban építkezések zajlottak volna, így minden napra jutott legalább három-négy markoló és tizenöt dömper). az első szállásunk a dolomitokban igazi kis falusi idill volt (anterselva di sopra volt a hely neve), onnan csomót vonatoztunk (másik nagy kedvenc) a környező, szintén pici helyekre. véletlenül - úgy értem, senki nem számított rá - láttuk a dráva folyó eredését is, á. tűzpirosra pancsolta a kezét a forrásvízben, én meg virágokat fotóztam ezerrel. merano pedig nagyon klassz úticélnak bizonyult egy gyerekkel kirándulós utazáshoz: maga a város is nagyon bájos, és vagy millió túraútvonal indul onnan (vagy a felette lévő tirolóból). igaz, itt mi már kicsit visszafogottabbak voltunk, mint az első héten, egyrészt nekem muszáj volt medence-kímélő üzemmódba helyezni magam az első hét megterhelései után, másrészt oda is visszatért a tél, és a jéghideg szélben annyira egyikünknek sem volt kedve kilométereket caplatni a hegyekben. 

ma pedig azzal ünnepeltük a hazatérésünket, hogy á.-nal kettesben átbuszoztunk-villamosoztunk (teljes eksztázis minden tömegközlekedés) a fény utcai piacra, megnéztük az esedékes makers marketet. papíron épp dolgozó nő vagyok szabadságon, így másfél év után először nem csak a nyálamat csorgattam, hanem vettem pár gyönyörűséget - főleg kerámiát meg printet. az a tervem, hogy még a baba érkezése előtt a nappalit kidekorálom képekkel, nemrég a könyvklubon felmerült ez a téma, és azóta kifejezetten hiányzik a régi, képekkel teleaggatott lakásom.