a héten felfedeztem a környéken egy virágzó cseresznyefákkal teli utcát (minden bizonnyal itt volt tavaly is, csak akkor hormon- és szakvizsgaőrületben róttam az altatós köröket, és teljesen vak voltam a környezetemre), el is vittem á.-t meg anyukámat szerdán, hadd ámuldozzanak. mostanában hamarabb jut eszembe á.-nak megmutatni, semmint lefotózni valamit (ami nem ő), és ugyan időnként bevillan, hogy ezt-azt fel lehetne tenni instagramra, de ez legtöbbször meg is marad ezen a szinten. 

nagyon érzem a második trimeszter felpörgöttségét, állandóan van valami kis ötlet a fejemben, elkezdtem listát írni, hogy miket szeretnék a tesó érkezése kapcsán intézni, és egyre nagyobb vágyat érzek egyre színesebb holmik iránt. ez utóbbinak köszönhetően minden harmadik nap zarándokolunk a gyermekkel a foxpost automatához, és színes pólókon kívül van már kertészfarmerem is, ami szerintem ilyen ultimate terhes-outfit, és most nagyon a magaménak érzem.

azt mondjuk nem tudom még, hogy ma hogyan fogok lábra állni (pedig a római parti piac a délelőtti terv, délután meg városliget), ugyanis tegnap megint kéktúráztunk, és volt egy szakasz nagykovácsi és hűvösvölgy között, ahol meglehetősen meredek és sziklás részen kellett leereszkedni, és olyan szinten kikészültek a combjaim, hogy utána a buszról lelépni is fájt. viszont most csomót jött á. is a lábán ("földön menni, egyedül! erdőbe menni!"), nem volt őt nehéz belelkesíteni a kirándulásora, szóval jó lesz ez a dél-tirol.

jaaaa, és kibújtak az első borsópalánták, és virágba borultak az első tulipánok a kertünkben.