vajon honnan van a gyerekeknek ez a tűpontos képessége arra, hogy kiválasszák a nem-rendeltetésszerű használatra legkevésbé alkalmas tárgyat? a kisfiam konzekvenesen hagyja figyelmen kívül a márkátlan, pár ezer forintos napszemüvegemet, hiába próbálom az orra alá dugni nap, mint nap - lekenyerezés gyanánt, amikor nélküle szeretnék pisilni vagy minimalizálni a pelenkázás közben bemutatott átfordulási kísérletek számát. ellenben a brand new izipizire a másodperc törtrésze alatt megy rá, és rágcsálja lelkesen a szárát. 

stílus van, minden van.