ez a ma esti látogatás a zártosztályon* felért egy komplett wellnesshétvégével, ilyet se hittem volna egy-egy szombati ügyeletben, hogy valaha leírok. az elmúlt napokban kicsit agonizáltam azon, hogy mintha fényévekre lennék a korábbi életemtől, amikor még kompetensnek éreztem magam, de amíg elsőre eltalálom a megfelelő kulcsot és a betegek is megismernek, addig nagy baj nem lehet.

és annyira jó volt várni, hogy hazaérjek, és halljam lássam á.-t, ezt az érzést muszáj lesz minél többször megadnom magamnak, magunknak, úgy érzem, segítene a nehezebb etapok átvészelésében. 

egyébként meg egyre többet vigyorog, világosan különbséget tesz köztünk, követ a tekintetével, háromnegyed órákat is elnézelődik nyugiban, és a védőnő szerint a korához képest nagyon fixál a tárgyakra. egyszóval, á. a világ legokosabb majdnem-hathetese.

*nem ütött még be semmilyen posztpartum dolog, csak vérvételre szaladtam be.