nagyon nehéz néha a bright and shiny felszínen tartani magam, és van, amikor csakis a szégyenérzet tart vissza a toporzékolástól. annyian vannak nagyon nagy bajban, mondjuk szerintem ez is egyre jobban megvisel, és nem csak az, hogy hiányzik a szabadság.

a bármilyen szabadság.

persze, adaptálódom. februárban például kitaláltuk, hogy minden hétvégén alkossunk közösen az online pénzköltés helyett. szóval festettem egy csomó képet, és most is épp száradóban van egy.  february sucks #peace-címszó alatt tartottunk n-val egy szuper együtt-kajálást barátoknak, voltak nálam a kedvenc nővérkollégáim, akiknek sütöttem kacsamellet (!!!), és a saját kajálásomra is meglepően odafigyelek.  szombaton voltunk a lányokkal a czakó-kertben, és vasárnap megvolt az első futás-próbálkozásom a sérülés óta, olyan gyönyörű és hiperkényelmes az új futócipőm, hogy nagyon remélem, hogy megembereli magát a csonthártyám. 

ahogy most írok, tök vicces küzdeni a saját kényszerességemmel. merthogy ezt még februárban akartam megírni, és mi az, hogy egy hónapban nem írtam, hol van a rend, pláne hol a fegyelem. 

mindenestre közben március lett, holnap h. 30 éves lesz, és úgy várom a szülinapját, mint a sajátomat - valószínűleg nem függetlenül attól, hogy három napot mégiscsak megszavaztam magamnak, és nem megyek a kórház közelébe legközelebb, csak hétfőn. nagyon rég nem volt 5 napom csak úgy, kötelezettségek nélkül, úgyhogy egészen euforikus vagyok. (ráadásul mivel március van, ma elmehettem könyvesboltba, holnap pedig megveszem életem első levi's farmerjét! annyira burzsuj, annyira materialista örömeim vannak.)