szabiszabiszabiiiiii!

falat kenyérként van rá szükségem, szerdán szólt a testem is diszkréten, amikor megadta magát az ügyelet kellős közepén egy hányós-hasmenős valamicsodának. különben még ezzel is szerencsém van, mert pont a legkedvencebb ottani ápolónőm volt szolgálatban. megkértem, hogy legyen egy éjjelre az anyukám, bőgtem egy sort a vállán, éjfélig el se mozdult mellőlem. másnap kaptam infúziót meg körbeugrálást a főkórházban (ahová muszáj volt visszamennem, mert otthagytam egy csomó holmimat, including lakáskulcs, mondván, hogy minek békávéztassam meg azt is), nagyon meg volt ijedve mindenki, tulajdonképpen jobban, mint én. utólag rájöttem, hogy egy nagyon-nagyon szűk rétegen kívül engem csak energikusnak és vidámnak szoktak látni az emberek - hát, ehhez képest valóban eléggé félelmetes lehetett az aznapi fizimiskám.

már csak azt kéne kitalálnom, mi az, amiből visszább tudok venni az életemben, hogy ne feszítsem félévente ilyen szinten túl a húrt. egyelőre semmi nem jut eszembe - ahhoz túlságosan élvezem az összes aktuális tevékenységemet, hogy csak úgy lemondjak bármelyikről.

mázli, hogy most kapok 3 hét haladékot, ami alatt csupa ilyen dal fog szólni a jbl-ből: