ma, ma pedig franciául csevegtem egy bácsival, aki b.-val karöltve hozott nekem egy csomó holmit (bakelit-lejátszót, lemezeket, menő hangfalakat, egy hatvanas éveket idéző állványt a felsoroltak tárolásához, ráadásnak pedig egy cuki dán faasztalkát, ami az asztallap nélkül székként funkcionál). najó, a csevegés talán egy párhuzamos univerzumban történt, és én inkább csak próbáltam komplettnek ható mondatokat nyökögni. de életemben először mertem megszólalni ezen a nyelven, komolyan nem tudom, mi van velem. 

szerencsére udvarias nép ez a svájci, a végén megdicsért, hogy milyen jól beszélek. (sanda gyanúm, hogy inkább csak azt élvezte, ahogy csillogó szemekkel néztem rá végig, annyira elbűvölt a tény, hogy minden szavát értem.)

a hétvégén pedig lakberendezés!