ha másfél nap alatt megnézek egy filmet háromszor, az kicsit fura azért, nem? 

és tudom, hogy tele van erőszakkal meg végletekkel, és tudom, hogy olyankor én is el akarom fordítani a fejem inkább. csak valahogy nem tudok szabadulni a rendőrkapitány leveleitől. csak valahogy ez a film mégiscsak a szeretetről szól. csak valahogy akárhányszor látom, érzem közben, ahogy összeszorítja a mellkasomat a hála, hogy vannak az embereim, akiknek írhatnám én is ezeket a leveleket.

szóval igaziból nem is threebillboards-addikt vagyok, hanem ember-addikt.