most azért vissza kellett olvasnom, hogy mik is voltak az utolsó események, amikről beszámoltam itt. eltelt közben a nyár, ami azt hiszem, sose lesz már a kedvenc évszakom, annyi aggodalmat hoz az aszály, a forróság. összességében még mindig hiszek abban, hogy tudunk eszmélni, és fenntarthatóbban élni, mégis, időnként elkap a szorongás, pláne, ha a gyerekeimre gondolok. ez utóbbit (mármint a szorongást) úgy próbálom enyhíteni, hogy mindenféle klímaváltozás-kompatibilis kertészkedős kontentet követek, és vannak apró őszi terveim itthonra meg a nyaralóba is.

a nyári kalandlistánkról - ami egy gigantikus plakát, amit a gyerekeknek rajzoltam, és aztán az élményekről készült polaroid képekkel telítettünk be - egész sok mindent megvalósítottunk a másfél hónap alatt: volt erdei vasút, természettudományi múzeum, északi járműjavító, vasúttörténeti park (megunhatatlan), strand, szülinapozás a szitakötőben, ma pedig megy á. csillagokat nézni n.-val (hátha egy-két kósza hullócsillag akad még egy héttel a peak után). 

és megvan j. bölcsi kezdésének, na meg az én első munkanapomnak is a dátuma, úgyhogy a szeptember egy nagyon-nagyon izgalmas hónap lesz. az a tervem, hogy ha túlestünk a beszoktatáson, bemegyek még a szabim alatt pár napot a kórházba, hogy az adminisztratív-logisztikai újdonságokat megtanuljam, és ne azzal menjen el az idő, amikor már tényleg számítanak rám, mint kompetens munkaerőre.

és ha már változások: voltunk ugye még június közepén párizsban v.-ral, ami az első gyerekek nélküli utazásunk volt az elmúlt négy évben, és ami annyira jól sikerült, hogy nem csak a leonora carrington-kiállítással gazdagabban jöttünk haza, hanem tíz hetes terhes vagyok. akik olvasnak vagy ismernek, tudják, hogy abszolút szerepelt a terveink-vágyaink közt ez az ajándék-baba, ettől függetlenül bitang kemény heteken vagyok túl (és vár is még rám néhány). egészen más ez a terhesség, mint a korábbiak, gyakorlatilag folyamatosan hányingerem és ételundorom van, ráadásul az elmúlt egy hétben lett némi szívritmuszavarom. szerencsére úgy néz ki, mindenkivel minden oké, de ahhoz, hogy ezt így nyugodt lélekkel le tudjam írni, a hét első felét magándokik rendelőiben töltöttem (és még csak ma délután fogom magamról leszerelni a holtert). v. és mindenki nagyon cuki körülöttem, elképesztően sok támaszom van - az is igaz, hogy különben nem hiszem, hogy mertünk volna vágyni harmadik gyerekre. 

szóval az augusztus hátralévő részére a fő tervem, hogy igyekszem fókuszban tartani az univerzumba vetett alapvető hitemet, bízni a jóban, és minimalizálni a túlagyalós köröket. nincs könnyű dolgom, mert eddig minden terhességem alatt voltak hormonális alapú szorongásos epizódjaim, viszont ezekkel kapcsolatban megvan az a pozitív tapasztalatom, hogy mindig lecsengtek rövid idő alatt. bízom abban is, hogy bár a hányinger kegyetlen, a korábbiakhoz hasonlóan a második trimeszter közepéig el fog múlni, és utána visszakapom az étvágyamat (ez az első terhességem, ami alatt eddig csak fogytam). és tiszta szívemből várom azt a pár hónap munkát a kórházban, kipróbálni magam az új szerepben, feltöltődni a közösséghez tartozás élményével.