azt azért nem mondom, hogy dolgozó nőnek érzem magam, de szinte majdnem. eljöttem ugyanis a fabrikba, hogy egy kis effektivitást csiholjak ki magamból - például meg akartam írni a motivációs levelet az irodalomterápiás képzésre, legalábbis egy első verziót, meg szállásokat keresni máltára, meg utánanézni a bölcsődei jelentkezésnek. közben szembesültem azzal, hogy alapszintű fogalmak hiányoznak a szótáramból, úgymint europass szakmai önéletrajz. látszik, hogy tényleg gyakorlatilag sose kellett állásra jelentkeznem, hanem csak úgy lettek a munkahelyeim. szóval meg is van a csütörtök délelőtti programom (bár, feltételezem, mindent meg lehetne iratni a chatgpt-vel, de egyszerűen még mindig nem visz rá a használatára a lélek). 

amikor nem fontoskodom vagy gyártok farsangi jelmezt, akkor pedig han kangot olvasok újra. nem válunk szét a nemrég magyarul kiadott könyvének a címe, és megint széthullik benne egy női szereplő, és megint ki tudja, hol van a határ valóság és (rém)álom között, úgyhogy ajánlani már nem is merem, tényleg kell hozzá egyfajta mindset és elhatározás. izgalmas egybeesés, hogy a regény külső és belső tájain folyamatosan havazik. még egy ok, hogy megpróbáljam pozitívan átkeretezni ezt a februári budapesti hóesést.