annyira giccses szavakkal tudnám csak leírni, milyen érzés látni, ahogy a gyereked örül, de úgy igazán, minden porcikájával örül a hónak. ma szánkóval ment oviba, hétvégén pedig vagy egy órát tapostuk a havat a normafáról lefelé sétálva (ezt kérte “kalandnak”). reggelente odaül a kis székével a teraszhoz, és nézi és kommentálja, mit lepett el a fehérség. nem fér a szívembe ezen a látványon kívül semmi. 

miközben j. egyre többször és egyre tudatosabban utánozza őt (na, nem a beszédben, továbbra is bősz activityzésekben vagyunk), annyira édes. most eleve olyan időszakban van, hogy nagyon megéli a saját fontosságát: minden egyes tüsszentése után körbehordozza rajtunk a tekintetét, és büszkén zsebeli be az elismerő pillantásokat. 

miközben szuper könyveket olvasok és tervezek olvasni. m.-tól ilyen éves olvasástervező naplóféleséget kaptam karácsonyra, és kivételesen nem csak álmodoztam róla, hanem valóban elkezdtem kitölteni. 

miközben túl vagyok a januári decluttering nagy részén, ami mindig elképesztő örömmel és energiával tölt el. idén egész kevés kacat gyűlt össze, igaz, ebben tuti segített az a két adomány-kör évközben, amikre nagyon tudatosan készültem. a garázsban még vágynék egy komolyabb szanálásra, de az v. nélkül (na, meg két méteres hóban) esélytelen. legalább megvan, hogy mit kérek a húsvéti nyúltól.