az elmúlt tíz napban szép sorban mindannyiunkat ledöntött valami vírus a lábunkról, szóval maradjunk abban, hogy nem volt túl könnyű emlékeztetni magam arra így a hétköznapokban, hogy miért is jó, ha az embernek gyerekei vannak. á. testvérféltékenysége, dackorszaka és kapcsolódó szeparációs szorongása elképesztő magaslatokat dönget, amivel kapcsolatban a legmarkánsabb érzésem* a tehetetlen düh. és utálom, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ha többet aludnék, akkor legalább dupla ennyi esetet tudnék kreatívabban kezelni. és utálom, hogy ha több valódi énidőm lenne (most nem arról beszélek, amikor elsprintelek kozmetikushoz/manikűrre/manuálterápiára, mert ezeket basic emberi jogomnak tekintem, anyaság ide vagy oda), akkor sokkal lelkesebb anyuka tudnék lenni. és utálom, hogy ezekre most nincs valódi megoldás, főleg az alvásra nem. 

szóval most még nagyobb szükségem van a jó dolgok listájára (és ha megint csinálnánk a blogvembert, az talán segítene egy hálásabb, optimistább mindset újbóli felépítésében - úgyhogy én szerintem bele fogok vágni, már csak ezért is, hogy challengeljem magam. a fejemben itt sorakoznak az értékek, amiket szeretnék a gyerekeimnek továbbadni, illene akkor aszerint is élnem, ugyebár.):

- j. nevetése (valami elképesztő cuki, nagyon szeretek vele kettesben lenni, és megteremteni azt az időt, amikor zavartalanul rá tudok hangolódni),

- új pizsama,

- fényfüzérek a fűzfán, amitől egészen mesebeli lett az esti kert,

- sally rooney új könyve (igen, még mindig, mivel esténként olvasok belőle 10-20 oldalakat max),

- egész gyors gyógyulás a náthából (már csak j. orrát kell szívni, de alapvetően ő is jól van),

- új képek a falainkon,

- a tegnap reggeli palacsintasütés á.-nal, ami most már bátran nevezhető szombat reggeli rituálénak,

- v. szuperül sikerült szülinapja (isteni tiramisut csináltunk á.-nal, amit igaziból hagytam, hogy főleg ő alkosson, és végül szinte meglepetés volt minden ajándék, na meg az is, hogy lesz “buli” ),

- a kádban fürdés tegnap, amíg á. a nagynénjével bandázott valahol budán, j. pedig az apukájára kötve aludt,

- dunakeszi állatsimogató,

- a mára tervezett kirándulás - az első kéktúra az új családi  felállásban.

*: nyilván emellett együttérzek vele, látom a küzdelmét a nagy érzésekkel, és tudom, hogy ez most egy ilyen időszak.