amúgy, bár a saját bőrömön tapasztalom a logikát, azért irtó vicces, hogy a szülés előtti másfél-két hónapban történő költözés mintha valami univerzális hobbi lenne. (nem akarok állandóan vele példálózni, de lou doillon is most költözött az instafeed-bizonyítékok alapján.)

megvettem különben tegnap a mérgező szülőket, pontosabban, hogy a helyzet creepységét fokozzuk, anyukám vette meg nekem, mert együtt voltunk könyvesboltban, és nem engedte, hogy a saját zsákmányomat kifizessem. két fejezet - az alkalmatlan szülők és a szavakkal verők -, amiben magunkra ismerek, és kicsit az irányító szülőkben, de abból inkább ilyen egyetemes igazságokat tudok a családunkra vonatkoztatni. legnagyobb csodálkozásomra (és büszkeségemre), azt kell mondjam, túl vagyok rajta, de hogy úgy igazán és autentikusan. jópár terápiában töltött év, de elmúlt a hatásuk, és most inkább a klienseim jutnak eszembe egyes történetek olvasása közben, néha pedig ők, a saját szüleim és az ő mérgező szüleik. szóval lehet, hogy mégis hiányzik egy picit a munkám, legalábbis ami a pszichoterápiás részét illeti.

a másik nagy revelációm az arcápolási rutinnal kapcsolatos, amennyiben megtudtam, hogy még sose csináltam helyesen, mert még soha, de soha nem arctisztítottam reggelente a csapvizen kívül semmivel! dráma, heuréka. pedig olyan büszke voltam már magamra a rendes fényvédelem és az alapszérumok ismerete miatt.