ami most van, az leginkább az eufória, lassan három napja. szerintem idén én még nem voltam felszabadult, és ezt most érzem csak. nehéz eldönteni, ez inkább hasznos tulajdonság vagy csapdahelyzet, hogy tulajdonképpen amikor nem vagyok igazán jól a bőrömben, akkor is okés vagyok, plánbe állom a sarat az életem összes területén. 

de ez most valami egészen más, mint az elmúlt hónapok, de lehet, hogy többet is mondhatnék, ha mernék. és ugyan ez a vizsga most tényleg csak egy laposka lépcsőfok a terapeutaság felé, mégis, hihetetlenül büszke vagyok rá, amire még rátesz egy lapáttal, hogy itt is sikerült kialakítani egy olyan csapatot, ami egyszerre inspiráló és támogató. néhányan szerintem tényleg azért írták meg minden egyéb kínlódásuk ellenére az esetdolgozatokat, mert folyamatosan löktük-húztuk egymást, és ez azért is nagyon klassz, mert azt gondolom, valójában ez a jó terapeutaság (nem pedig olyanok, mint ahogy azt néhány kiképzőnk előadta), ez az egymással törődés. 

szóval péntek délben már frozen margaritáztunk, azóta pedig gyakorlatilag fürdőzöm a nyárban, az emberekben, és nem győzöm elfogadni azt a rengeteget, amit kapok.