a "már csak azt kéne kitalálnom, mi az, amiből visszább tudok venni az életemben" helyett szeptemberben kezdődik az újabb képzés, egyelőre odáig jutottam, hogy (1) pánikolok, mert (a) túl sok lesz időben-energiában, és nem fog menni. (b) túl sok lesz agyilag, és én igaziból tökhülye vagyok. (c) semmi időm nem marad sorozatot nézni regenerálódni, mást csinálni, és emiatt konstans kibírhatatlan leszek. (2) hisztizek, mert (a) megint be kell jelentkezni a dékániba, akikkel folyamatos - és meglehetősen egyoldalú - levelezésben állok már most, és ahol (b) megint papíralapú indexem lesz, amihez (c) holnap, az ügyelet után még mehetek igazolványképet csináltatni. (3) szorongok, amiért nem találtam meg egyelőre az összes könyvet, ami a kötelező olvasmányokat tartalmazza, és amúgy is mi van, ha az egészből egy kukkot nem fogok érteni. 

ezt leszámítva nagyon elégedett vagyok. például átrendeztem a kórházi szobám, behoztam két növényemet, kivitettem egy tökfölösleges második íróasztalt, és feltettem a falra még csomó képet. többet b. csinált még a 80-as években amerikában, teljesen amatőr képek, mégis van valami a hangulatukban, amit nagyon szeretek. 

(ilyenkor mindig fellángol a fotózás megtanulása iránti igényem is, de valami azt súgja, hogy még egy tanfolyam már tényleg sok lenne. szmájli.)