great expectations.

great expectations.

2018. szeptember 17., hétfő

persze a végére engem is elkapott a takonykór, de soha ennyi röhögést, magunkon, ennyi összetartozás-érzést pedig már tényleg nagyon régen. és ilyen sok emberrel talán még soha, mert anno az osztálykirándulásokon vagy táborokban mindig klikkesedtem. 
és nemtudom. azt hiszem, megismertem egy fiút. hullámzó tengeremet ambivalenciára keresztelem. itt van b.. az érzéseim iránta a múlt és a jelen, de nem lehet a jövő. és itt van ez a fiú, t., és valamiért minden reggel őt kereste a szemem, és észrevettem, amikor feszült volt az egyik vacsoránál, és olyan kedvesek a szemei, és talán lehetne ő (és én???) a jövő. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése