hetek óta esne jól blogolni, de amiről igazán vágytam volna, azzal kapcsolatban hősiesen kitartottam a nagykönyvben megírt időpontig, és még most is kicsit mellkas-szorító érzés leírni. 

hogy lesz egy gyerekem. 

ez volt a másik dolog, amit kívántam akkor, novemberben, és még bőven covidos voltam, amikor pozitív lett a másik tesztem is. nem tudom, fog-e csökkenni a hála vagy a hitetlenkedés érzése, amikor arra gondolok, hogy valaki itt lubickol bennem. egyszerre húznám az időt, és siettetném az időt, az első pillanat, amikor találkozni fogunk, gyönyörűnek és félelmetesnek képzelem. 

azért próbálok nem folyton rá gondolni, és kidugni a fejem a hormonális hullámokból, olyankor vagy  a dzsungel könyve dalait éneklem vagy bútort rendelek az albérletbe vagy olvasok, például sally rooney-t, akibe teljesen beleszerettem karácsony óta. régen volt már ilyen, hogy szívem szerint ötoldalankénk kiírtam volna valami idézetet a baráti beszélgetésekből vagy a normális emberekből, csak az tartott vissza, hogy túlságosan kamaszos-manírosnak éreztem volna magamat közben. lenyűgözően ír annyira mindennapos dolgokról, lehetetlen nem odaképzelni magamat dublin utcáira. én is azok a nők akarok lenni azokkal a nőkkel akarok beszélgetni. 

szóval sally rooney és második trimeszter. egyelőre nincs is több kívánságom.