egy napja ilyenkor valahol már siófok határában futottam, a hátam mögött húsz kilométer, és előttem még majdnem kilenc. egy percig sem kételkedtem, hogy végig fogom futni, ahhoz túl hiú vagyok, pláne büszke az akaraterőmre, akkor tessék, most mutassam meg.
úgyhogy megmutattam, kocsonyás-zselélábaimat a végén alig emelve, de lefutottam. ez a csapat pedig még mindig csodálatos, annyira örülök nekik, a bizalomnak, amivel egymás iránt vagyunk. ilyenkor igazán meggyőződésem, hogy bármi lehetséges.
és akkor a további dicsekvés kedvéért megmutatom:
