2020-at inkább magamban értékeltem, kicsit mélyebbre szaladtak az önmagammal kapcsolatos felismerések, nehéz lett volna publikusan tálalható formában megfogalmazni.

januárban évről évre megcsap a megkönnyebbülés, amikor érezhetően hosszabodni kezdenek a nappalok. és most nagyon szükségem van erre a megkönnyebbülésre, pedig sokakkal ellentétben világ életemben a februárral, és nem az évkezdéssel gyűlt meg a bajom. 

az oltásnak (és a napsütésnek) köszönhetően ma egy kicsit hihetőbbnek érzem, hogy belátható időn belül visszakapjuk az életünket, csak hát azért időnként toporzékolni tudnék. jelenleg azt is csak elméletben, mert a bal bokámat egy időre tönkrevágtam, szóval nemhogy egy kiadósat toporzékolni, de a hídon átsétálni sem tudok. persze, átkereteztem magamban - keine pánik -, muszáj megállnom, muszáj visszavennem, muszáj megírnom határidőre az esetdolgozatot.

mindettől függetlenül, nehéz lenne sajnálni magam, pedig esküszöm, megpróbáltam. csak az van, hogy a héten is annyi volt a megható kedvesség, hogy le van ejtve a sántítás, és le van ejtve a világjárvány.