nem tettem fogadalmakat, meg amikor feltették páran január első napjaiban a "na és, milyen terveid vannak 2019-re?"-kérdést, akkor se tudtam mit mondani. mert az nem terv, hogy lett a cég és hatvanhat tonnányi plusz papír az office-dobozomban, és még van hátra milliónyi ügyintézés addig, hogy elkezdhessek a vállalkozással, normális pénzért ügyelni. ez nem terv, hanem kötelező (és nagyon felnőtt) feladatok sora. különben meg inkább álmaim vannak.
ma viszont kitaláltam, hogy mégis van egy tervem, mégpedig az, hogy eddig minden évben némileg gyerekes módon, kitartóan és fennhangon utáltam bizonyos hónapokat, többek között pont a januárt és a februárt. és hogy idén minden hónapban meg fogom látni a szépet. azt hiszem, egész jó úton haladok, mert a januárban eddig tetszett: (1) a hazarepülés svájcból a szikrázó napsütésben, és aztán a zimankós repülőtéri szél, (2) az, hogy kifejezetten érzékelhetően később sötétedik, és szinte mámorító érzéssel tölt el, hogy nem sötétben lépek ki a kórházból, (3) a péntek éjjeli hóesés meg a mai hóesés, (4) a meseszép kék sálam, (5) lady gaga joanne című albuma. utóbbira totálisan rákattantam, mert megnéztem a netflixen egy dokumentumfilmet - eddig kábé semmit nem tudtam róla, de most meglepően beszippantott.
például ezekkel: